2008. márc. 21.
#1
Kedves Istenem
1492-ben
amikor elkezdődött
minek nem lett volna
szabad soha
leverten kullogtam
zsebre vágott kézzel
a madridi utcákon
de hát nem is jártál ott
soha
akkor úgy hittem
az utcasarkon
cserepek hullottak a porba
közülük egy
a kobakomon landolt
ripityára tört
bánatom
fejemhez kaptam
és tudtam
1492-ben
verebek tolla hullott a porba
semmi kéz nem nyúlt
értük soha
fejemhez kaptam
és zutty
új korszakomba léptem
háttérben
a Kolum-
busszal
mert valaki folyton
mögöttem sunnyog
dehogy
ne magyarázz te itten
ha nem te vagy az isten
1492-ben
nem 1992 volt
tévesen pötyögted be
9-re ütve a 4-et
és akkor aztán mi van
csak azt ne mondd
meteorit
meteorit
csapódott ide
mert úgysem hiszem el
hogy mi volt
akkor éppen itten
le is csapom a telefont
nem találkozunk
nem beszélünk többet
1492-ben
ahogyan
jehova ríme a sehova
ahogyan a burzsoá
nyugdíjasok skandálják
hazavágytam
mint még soha
háttérben
károgtak a hollók
kanos amerikából szóltam
felszálltál a buszra
láttalak
ugyan mit
ha nem te vagy az
ki lehettél volna
csak mentem egyedül
a madridi utcákon
járt az eszem
hazavágytam
de tudtam
oda többé már nem jutok soha
7000 volt
abban az évben
mikor a teremtésnek
temetés a vége
amiből a botnak
ez is az is
attól függ honnan
hová nyúlunk
ezért isten nem ver bottal
csak közhellyel
amiben már nem hiszel
így neked lőttek
akkor történt
nem fel
hanem elfedték
pontosabban elföldelték
mivoltunkat
bekapcsoltuk a rádiót
recsegett a nóta
nagy az orrod
húzz el innen
jebote bog
koji te dono'
kedves istenem
nyald ki
belőlem a rosszat
hogy jó legyek
csak akkor öljek
ha sarokba szorítanak
mint egy állatot
énekelte a restiben
mikor is
nem akkor
hisz ott sem voltál
dehogy nem
van egy másolatom róla
abból a korból
emlékszem
istenem
te voltál ott
találkozzunk trstenóban
forró lombjaimmal
körbefonom a törzsed
s úgy bugyog elő a víz
a kút szájából
ahogyan a csók
az ajkadról
ez is abban az évben történt
hát persze
nem emlékszel
hol voltál
amikor vártalak
aludni se bírtam
féltem
elhagysz örökre
